Ha a tápértéktáblázat mellett egy „RI%” vagy „referencia beviteli érték %” oszlop is van, a fehérje sorában a százalék mindig ugyanahhoz a számhoz mér: 50 g fehérjéhez. Ha egy adag mellett 14% áll, az 7 g fehérjét jelent, se többet, se kevesebbet. Ez az 50 g az uniós jogban rögzített viszonyítási alap egy átlagos felnőttre, nem az, amennyire neked naponta szükséged van. Az Európai Bizottság az 1169/2011/EU rendelethez kiadott magyarázatában ki is mondja: a beviteli referenciaérték nem táplálkozási ajánlás.
Lent megmutatjuk, honnan jönnek a számok, mikor kötelező a mellettük álló mondat, mire jó a fehérje-százalék, és miért nem látod soha a csomag elején.
A hét szám, amihez a százalék mér
A referencia-beviteli értékeket az 1169/2011/EU rendelet XIII. mellékletének B. része sorolja fel, felnőttekre:
| Energia vagy tápanyag |
Beviteli referenciaérték |
| Energia |
8400 kJ / 2000 kcal |
| Összes zsír |
70 g |
| Telített zsírsavak |
20 g |
| Szénhidrátok |
260 g |
| Cukrok |
90 g |
| Fehérje |
50 g |
| Só |
6 g |
A százalék egyszerű osztás: a címkén álló gramm osztva a referenciaértékkel. A fehérjénél ez azt jelenti, hogy a százalék fele a grammszám. Ha a címke szerint egy adagban 18% a fehérje, az 9 g; ha 40%, az 20 g. Fordítva is működik: a fehérje grammját duplázd meg, és megkapod a százalékot.
Egy példa egy valódi címkéből. A Mizo trappista 100 grammjában 24 g fehérje, 24 g zsír, 16 g telített zsírsav és 1,5 g só van. Egy 30 grammos adagra ez 7,2 g fehérje, vagyis a referenciaérték 14%-a, a telített zsírsavaké viszont 24%, a sóé 8%. Ugyanabban az adagban a százalékok egészen mást mutatnak, mint a grammok: a telített zsírsav grammban a fehérje kétharmada, százalékban mégis majdnem a duplája, mert a referenciaértéke kisebb. A százalék tehát nem a tápanyagok egymáshoz viszonyított mennyiségét mutatja, hanem azt, mennyit jelentenek a saját viszonyítási alapjukhoz képest. (A trappista százalékait mi számoltuk ki; ezen a terméken nem szerepel RI-oszlop.)
Nem ajánlás, és nem a gyerekeké
A Bizottság 2018-as kérdés–válasz közleménye (2018/C 196/01) a 3.4.3. pontban azt írja, hogy a beviteli referenciaérték fogalma „nem utal valamilyen »táplálkozási ajánlásra«”. A példája is egyértelmű: nincs olyan ajánlás, amely szerint naponta 20 g telített zsírt kellene enni. A 20 g egy mérce, nem cél és nem minimum.
Ugyanez a közlemény a 3.4.5. pontban rögzíti, hogy a százalékot csak a felnőttekre megadott referenciaértékekhez lehet viszonyítani. Gyerekekre vonatkozó RI-százalékot csak akkor lehetne a címkére írni, ha erre uniós vagy nemzeti szabály tudományosan megalapozott értéket adna meg. Ha tehát egy gyerekeknek szánt joghurt vagy müzli címkéjén RI% áll, az is felnőttre szól.
Hogy egy felnőttnek ténylegesen mennyi fehérje kell, azt nem a címkerendelet mondja meg, hanem a táplálkozástudományi ajánlások. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2012-ben felnőttekre, az idősebbeket is beleértve, testtömeg-kilogrammonként napi 0,83 g fehérjében határozta meg a lakossági referencia-bevitelt. Az érték nitrogénegyensúly-vizsgálatokon alapul. Kiszámolva: 60 kg-os testtömegnél kb. 50 g, 75 kg-nál kb. 62 g, 90 kg-nál kb. 75 g. Az EFSA a várandósság második és harmadik harmadában napi 9, illetve 28 g, a szoptatás első hat hónapjában 19 g többletet ad meg.
Ezek lakossági értékek, nem személyre szabott tanácsok. Arra jók, hogy lásd: a címke 50 grammja egy kb. 60 kg-os felnőtt lakossági értékével esik egybe, egy nehezebb felnőtt lakossági értékének viszont ugyanaz az 50 g már csak kisebb része. Ha a saját igényedet kell meghatároznod, például betegség, várandósság vagy rendszeres edzés miatt, az orvosra vagy dietetikusra tartozik.
100 grammra vagy adagra, és a kötelező mondat
A rendelet 32. cikke szerint a tápértéket mindig 100 g-ra vagy 100 ml-re kell megadni. A százalékos forma ezen felül választható: a gyártó dönti el, kiírja-e. Ha 100 grammra adja meg a százalékot, a táblázat közvetlen közelében szerepelnie kell ennek a mondatnak: „Referencia beviteli érték egy átlagos felnőtt számára (8 400 kJ/2 000 kcal)”. A Bizottság közleménye szerint ez a mondat nem módosítható, és az „RI” rövidítés csak akkor használható, ha a jelentése a csomagon könnyen megtalálható.
A 33. cikk megengedi, hogy a százalékot adagra is megadják, a 100 grammos százalék mellett vagy helyett. Ilyenkor a csomagon fel kell tüntetni az adag nagyságát és azt, hány adag van a csomagban. Adagonkénti százaléknál a fenti mondatot a közlemény 3.4.4. pontja szerint nem kötelező kiírni.
Itt van a leggyakoribb csapda. Az adagot a gyártó választja meg, és az nem feltétlenül az, amennyit te megeszel. Ha egy müzli 30 grammos adagra számol, és te 60 grammot öntesz a tálba, minden százalékot duplázni kell. Hogy a 100 grammos adatból hogyan lesz a saját adagod fehérjéje, ebben az útmutatóban lépésről lépésre végigvettük, a címke–adag átváltó pedig ki is számolja.
Miért nincs fehérje a csomag elején
A csomag elején, a fő látómezőben a tápértékjelölés egy része megismételhető, de csak két formában. A rendelet 30. cikkének (3) bekezdése szerint vagy csak az energiatartalom, vagy az energia a zsírral, a telített zsírsavakkal, a cukorral és a sóval együtt. A fehérje és a szénhidrát nincs a listán. A Bizottság közleménye (3.3.6. és 3.3.9. pont) hozzáteszi, hogy ez a megismételt jelölés zárt lista: nem bővíthető, és egyetlen tápanyag sem emelhető ki belőle magában.
Ezért a csomag elején megismételt tápérték-sorban, akár grammban, akár százalékban adják meg, nem szerepelhet fehérje. Ez nem azt jelenti, hogy a termékben kevés van: a fehérje ebbe a megismételt formába egyszerűen nem kerülhet be. A hátoldali táblázatban viszont a fehérje-százalék is szerepelhet.
Ha a csomag elején mégis fehérjéről olvasol, például „fehérjében gazdag” vagy „fehérjeforrás” feliratot, az nem a tápértékjelölés megismétlése, hanem tápanyag-összetételre vonatkozó állítás. Ennek feltételeit az 1924/2006/EK rendelet adja meg: a fehérjeforráshoz az energia legalább 12%-át, a fehérjében gazdag állításhoz legalább 20%-át kell fehérjének adnia. Ez egészen más mérce, mint az RI%, mert az energiához viszonyít, nem az 50 grammhoz. A részleteket a magas fehérjetartalom címkéjéről szóló cikkünk írja le.
GDA, INBÉ: a régi név
Régebbi csomagokon és cikkekben „irányadó napi beviteli érték”, GDA vagy INBÉ néven találkozhatsz ugyanezzel az oszloppal. A Bizottság közleménye szerint a rendelet alkalmazásakor ezek a kifejezések nem használhatók, mert a régi név ajánlást sugallt. Ha ma ilyet látsz egy csomagon, az vagy régebbi, vagy a feliratozása nem követi a Bizottság értelmezését.
Mire jó a fehérje-százalék
Két termék gyors összevetésére jól használható, ha mindkettő ugyanarra a mennyiségre adja meg: 100 grammra, vagy azonos adagra. Ilyenkor a nagyobb százalék több fehérjét jelent, és a feléből rögtön megvan a grammszám. Napi elszámolásra viszont nem érdemes használni, mert az 50 g nem a te napi igényed, és mert a gyártói adag ritkán egyezik a tiéddel.
A gyakorlatban egyszerűbb a grammal számolni. A százalékot felezve gramm lesz belőle, a grammot pedig a saját adagodra kell átszámolni. Hogy a címkén álló gramm mennyire pontos, és miért lehet a 11 grammos érték mérve 8,4 és 14 g között is rendben, a tűréshatárokról szóló cikkünk mutatja meg.